Edzés időpontok
Taekwondo:
(6−10 éves korig)
H, Sze: 18:15−19:15
(11 éves kortól)
H, Sze: 18:15−20:00
Hapkido
(12 éves kortól)
H, Sze: 17:00-18:30;
18:30−20:00
(2 csoport) [...]
A Taekwondo története
A Taekwondo
viszonylag új modern harcművészet, a mai technikáinak a túlnyomó
többségét a XX. század 50-es 60-as éveiben alakították ki a
Koreai mesterek. Mivel egy dinamikus, fejlődő képes harcművészeti
ágazatról van szó, a mai napig is folyamatosan változik, fejlődik.
A
Taekwondo eredete az időszámításunk előtti I. századi
társadalmakig vezethető vissza. Ebben az időben a Koreai
félszigeten három királyság alakult ki: Silla (ie. 57.), Koguryo
(ie. 37.) és Baekje (ie. 18.). Ezek a királyságok évszázadokon
keresztül harcban álltak egymással a félsziget feletti
uralomért.A három királyság közül Silla volt a legkisebb, így másik
két szomszédja részéről folyamatos támadások érték. 540-ben új
uralkodó,
A király felismerte, hogy a katonai nevelést
gyermekkorban kell elkezdeni, ezért jól képzett vezetők
irányításával a nemes ifjakat táborba gyűjtötte, ahol a
fegyverforgatáson kívül különféle művészeteket, filozófiai,
vallási alapfogalmakat és helyes erkölcsi magatartást tanultak.
A Hwarang-do elméletének kidolgozását Won Kwang Bopsa a kor
legnagyobb buddhista tanító mestere végezte, aki egy olyan harci
művészeti formát alkotott, ami összhangban volt a természet
törvényeivel, és magját az um-yang (yin-yang) filozófiáját
képezte. Mint zárt lovagi testületnek, a kor hagyományai szerint —
vezérgondolatként — le kellett fektetniük a saját,
eszmei-irányító alapszabályukat, az alábbiak szerint.
Az öt szabály:
- Légy hű hazádhoz és királyodhoz!
- Légy engedelmes szüleidhez!
- Légy tisztességes barátaidhoz!
- Soha ne hátrálj meg a harcban!
- Csak az igazságért ölj!
A kilenc erény:
Emberiesség, Becsületesség, Udvariasság, Tudás, Bizalom és Barátság, Kedvesség, Bölcsesség, Hűség, Bátorság
Hwarando
kiképzésben nagy hangsúlyt fektettek mind a fegyveres mind a
fegyver nélküli közelharc képzésére. Ha hinni lehet a korabeli
történeteknek, már ekkor magas színvonalú láb technika
jellemezte a stílust.
Az első máig fenn maradt Harcművészeti
vonatkozású emlékek ebből az időből származnak: a Koguryu
dinasztiabeli Muyong-chong és Kakchu-chong nevű királyi síremlékek
falain, illetve mennyezetén lévő falfestmények, melyek egymással
küzdő férfiakat ábrázolnak.
A Hwarang-do különítményekkel
megerősödött Silla i.sz. 668-ban elfoglalta Koguryo és Baek-Je
királyságokat, s ily módon megszületett az első egységes Koreai
Királyság, bár még Kínával 735-ig voltak háborúk a határ
kérdésében.Silla e dicsőséges korszakában sok gazdagon díszített
buddhista kolostor, templom és pagoda épült, számtalan
falfestmény és szobor született. Ezekből a műalkotásokból
kiderül, hogy az akkor alkalmazott testtartások mennyire
hasonlítottak a ma ismert technikákra. Kyungju-ban — Silla
fővárosában– a Pulkuk-sa Templom Gyémánt (Kumkang) Óriások
Tornyában például két hatalmas szobor található, akik egymással
szemben taekwondo állásban állnak
A konfucionizmus mind a
mai napig jellemzi a Koreai harcművészetek nagy részét. Szemben
például a Japán harcművészetekkel, ahol többnyire a Zen
Buddhizmus adja a szellemi hátteret.
A Silla által
létrehozott egységes Koreai állam végül belülről hullott
darabjaira, és az országot egy Van Gon (877−943) nevezetű
hadvezérnek sikerült újraegyesítenie 935-ben. Az új állam és a
dinasztia Koryo néven 1392-ig állt fenn. Innen ered a Korea
elnevezése is az Európai nyelvekben.
1392-ben a Koryo
dinasztiát felváltotta a Li dinasztia. Melynek első királya Li
Szong Gé megfosztotta trónjától a Koryo dinasztia utolsó királyát
is és Thedzsó néven ült trónra. A Li dinasztia az országot
Csoszonnak nevezte, így ezt a korszakot szokták O-Csoszonnak is
nevezni. Ez a korszak lényegében 1910-ig a Japán megszállás
kezdetéig tartott.
Ebben az időben a harcművészeteket
elsősorban a hadseregben oktatták, illetve meg voltak a
köznépnek is a maga harcművészeti játékai, például a Soo Bak és a
Taek Kyon. Máig rendszeresen rendeznek Soo Bak és Taek Kyon
versenyeket a Dan-O ünnepek alkalmával (Május 5.-én és Augusztus
15-én).
A 19. század végén és a 20. század elején, Koreáért
és a környező területekért, három nagyhatalom versenyzett,
Kína, Oroszország és Japán. Végül Japán szerezte meg Koreát, és
szinte gyarmati sorba taszította. A Koreai népet szinte tökéletesen
kizsákmányolták és megpróbálták eljapánosítani. Ekkor a
Koreai középosztály, ha iskoláztatni akarta a gyerekeit, csak
Japánba tudta elküldeni őket tanulni. Ezek a Japánban tanuló Koreai
fiatalok találkoztak a Japán harcművészetekkel, és az
akkoriban Japánban elterjedő Okinawai eredetű Karatéval is.
Ilyen
Koreai fiatalember volt Choi Hong Hi, aki a Taekwon-do kifejezést
kitalálta és később az ITF elnöke lett. De Choi Yong Sul is, aki Takeda
Sogakutól tanult Daito Ryu Aiki Jitsut (az Aikido elődje), majd
hazatérve kombinálva Koreai stílusokkal Yu Kwon Sul néven oktatta,
amelyből később a Hapkido lett. Illetve Hyung Yee Choi is, aki Choi
Hong Hi rokona volt és Masutatsu Oyama néven Japánban a Kyokushin
Karate megalapítója lett.
1945-ben a Japán hadsereg megadta
magát. Koreába a 38. szélességi körtől délre az Amerikai, attól
északra pedig a Szovjet hadsereg vonult be. Az Amerikai zónában a
Koreai Köztársaság (Dél-Korea), a Szovjet zónában pedig a Koreai
Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) jött létre.
1950.
Június 25.-én kirobbant a háború a két Koreai állam között. Az
Északiak hetek alatt elfoglalták Dél-Korea 90%-át. A Déliek oldalán
előbb az Amerikaiak és az ENSZ csapatok kapcsolódtak be a
háborúba majd az Északiak oldalán 1 millió Kínai ?önkéntes?. A
háború 1953. Július 27-án Panmindzsonban fegyverszünettel ért
véget. A két Korea területi és politikai megosztottsága máig tart.
A
hosszú Japán megszállás után Dél-Koreában, a különböző
harcművészeti iskolák (Kwan-ok) egymás után nyitották meg a
kapuikat. Ezekben az iskolákban a legtöbb esetben egymás
mellett többféle harcművészeti stílust oktattak, illetve ekkor még
nem volt éles határvonal a különböző stílusok között. Ezeknek az
iskoláknak a közös jellemzője volt, hogy egy jelesebb mester, az
iskola vezetője köré tömörültek. Tulajdonképpen ez adta nekik az
összetartó erőt. Értelemszerűen ekkor még nem léteztek a
stílusoknak sem szervezetei, sem szövetségei. Később ezeket a
harcművészeti stílusokat igyekeztek nemzeti szövetségekben
tömöríteni.
Maga a Taekwondo szó is ekkor bukkan fel először.
Choi Hong Hi adta az általa gyakorolt harcművészeti ágazatnak
1955-ben. Ekkoriban ő a Dél-Koreai hadseregben oktatta a
Taekwondot. Később a harcművészeti iskolákban, Kwan-okban
gyakorolt stílusok egy része is átvette a Taekwondo kifejezést.
1958-ban
létrejön a Tang Soo Do Soo Bahk Do Association amely magába
tömöríti a különböző harcművészeti stílusokat és
szervezeteket. 1950-ben az alábbi főbb iskolákat és stílusokat
tartották nyilván Dél-Koreában: Moo Duk Kwan, Ji Do Kwan, Yon Moo
Kwan, Han Moo Kwan, Chang Moo Kwan, Kang Moo Kwan, Cheong Moo Kwan,
Chung Do Kwan, Chong Do Kwan, Chong Kyong Kwan, Kuk Moo Kwan, O Do Kwan,
Song Moo Kwan, Song Moo Kwan.
1959-ben jön létre a Korean
Taekwondo Federation (Koreai Taekwondo Szövetség). Az új
Szövetség elnöke Che Myung Sin lett, majd őt rövidesen követte az
elnöki székben Choi Hong Hi. Miután a taekwondo Koreán kívül is
kezdett elterjedni, a megszülető nemzeti szövetségek
koordinálására a koreai mesterek-vezetők 1966. március 22.-én életre
hívták az ITF –et (International Taekwondo Federation) Szőul
központtal. 1968-ban azonban konfliktus támadt Choi Hong Hi és az
ITF illetve a KTA egyéb vezetői– pontosabban a koreai állam vezetői
között. Egyes hírforrások szerint Choi Hong Hi, aki a taekwondo-ban
betöltött magas funkció mellett a dél-koreai hadsereg
altábornagya is volt belekeveredett a Pak Csong Hi ( 1961–1979-ig
ő volt Dél-Korea diktátora) ellenes katonai puccsba. Ám a katonai
megdöntés kudarcba fulladt és Choi Hong Hi-nek menekülnie kellett
Dél-Koreából. Ez a taekwondo kettészakadását eredményezte, mivel
a Kanadába emigráló Choi Hong Hi volt az ITF elnöke, így magával
vitte az ITF nevet — pontosabban a licencet– és persze az
instruktorok egy részét is. Így Toronto központtal egy Dél-Koreától
független ITF szövetség kezdte meg a működését, mely minden
kapcsolatot megszakított Szöullal.
A Koreai Taekwondo
Szövetség (KTA) új elnöke Um Yong Kim lett, aki a dél-koreai központú
taekwondo-t választó nemzeti taekwondo szövetség
koordinálására, összefogására ill. az un. ITF pótlására 1973.
május 26.-án megalapította a WTF (World Taekwondo Federation) nevű
szervezetet. A WTF alakuló kongresszusával egy időben került
megrendezésre az 1. WTF Taekwondo Világbajnokság (1973.05.26
Szöul) ahol 20 ország 200 versenyzője küzdött meg a címekért.
Az
első világbajnokságot követte sorra a többi és emellett
megrendezésre kerültek a kontinens bajnokságok is. A számos
magas szintű verseny a világ sportdiplomáciáját is meggyőzte, és
1975 október 08.-tól a WTF-et felvették a Nemzetközi
Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) tagjai sorába. 1980-ban a NOB
(Nemzetközi Olimpiai Bizottság) moszkvai ülésén elismerte a
WTF-et és így 1988-ban a szöuli és 1992-ben a barcelonai olimpián
már mint bemutató olimpiai sportágként szerepelt. 2000–ben
Sydneyben már mint hivatalos olimpiai sportág szerepelt.
Magyarországon
1989 márciusában Patakfalvy Miklós 6. Danos mester alapította
meg a Magyar WTF Taekwondo Szövetséget.